2017.12.15.

Címlap A kert története
A botanikus kert története PDF Nyomtatás E-mail

1807-től kezdődő múlt

Debrecenben hagyománya van a természettudományos oktatásnak és a botanikának. Itt írja Méliusz Juhász Péter az első magyar botanikai könyvet. A híres Magyar Füvészkönyv (1807) szerzői Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály munkásságának eredménye az első Füvészkert.

Több mint 190 éves múltra tekint vissza Debrecenben a füvészkert. A jelenlegi kert elődje a Déri Múzeum helyén — korabeli nevén Pap taván — létesített kert volt, melynek területét 1807-ben jelölte ki Debrecen város akkori tanácsa. A kert a Református Kollégium felügyelete alatt állt és a természettudományos képzést szolgálta (1844-től 1922-ig). Közben megalakult a Kollégiumban a tudományegyetem, mely épületének elkészültével a Nagyerdőbe költözik. Ezzel a Kollégium füvészkertje is elveszti jelentőségét, majd a Déri Múzeum felépültével megszűnik.


Az új fűvészkert

Miután a tudományegyetem kivált a Kollégiumból, a botanikus kert céljára Debrecen város az egyetem mögötti 17 hektár (30 katasztrális hold) területet adományozott a Nagyerdő területén.

1928-ban alapították meg az új füvészkertet. Az alapítók között volt Soó Rezső, Greguss Pál, Rerrich Béla és Schneider József. A kert céljául tudományos és esztétikai feladatokat tűztek ki. A következő években Soó Rezső egyetemi tanár veszi gondjaiba a kertet. 1933–35 között rendszerezik a növényeket, a bemutató területet és kialakítják az utakat. 1935-ben elkészül a sziklakert, majd a vízvezeték hálózatok, melyek nyomán gyorsan nő a bemutatható növényfajok száma. A növényföldrajzi csoportok telepítése (tó, mocsár, szikes, homokbucka) is megkezdődött, felépül az első üvegház, a teleltető, és a betonozott fenekű tó is.

A növényeket Magyarország tájegységeiről telepítik be. 1940-ben a már meglévő tó partjára felállítják Kallós Ede szobrászművész Diószegi–Fazekas-emlékművét, melyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter ajándékoz a botanikus kertnek.

 

Szobor
Diószegi Sámuelnek és Fazekas Mihálynak,
az első magyar füvészkönyv szerzőinek szobra a tó partján

Újjáépítés a háború után

1944-ben Máté Imre egyetemi tanárt nevezték ki a növénytani tanszék és a botanikus kert vezetőjévé. Tervezik az üvegházcsoport felépítését, de a II. világháború ezt megakadályozza. A nagy ütemben fejlődő kert a háború áldozatává lesz. Újjáépítéséhez 1947-ben tudnak hozzáfogni Soó Rezső vezetésével. Az óriási lendülettel végzett munka eredményeként 1949 őszén már 1400 a növényfajok száma és a magjegyzék 285 növényfaj magját kínálja cserére. A szabadföldi terület felújítása 1950-re fejeződik be, majd 1950—51-ben épül fel az első üvegház, ezt követi az 50-es évek végén még 2 üvegház, mely hatására ugrásszerűen gyarapodik a trópusi növényfajok száma. 1952-ben Dobos Lajos kertészmérnök kapta meg a kert irányításának feladatát. Kinevezésével még 4-5 kertészállást is biztosít az egyetem, így lehetőség nyílik a növényrendszertani kert kiépítésére, a gazdag hidegházi gyűjtemény létrehozására, a pozsgás növények és a kaktuszgyűjtemény megalapítására.

1972-ben a kert vezetését Nemes Lajos vette át. Az új pálmaházat 1975-ben adták át. Talaja is fűthető. Az esőztető berendezést a következő év tavaszán házilag készítették. Felépítésével lehetővé vált egy igen gazdag trópusi gyűjtemény létrehozása, amelyben még a banánnak is beérik a termése.

Banánfa
Banánfa terméssel

1976-ban a körbeépített 13,7 hektáros botanikus kertet természetvédelmi területté nyilvánították, így lehetővé vált a terület méretének állandósítása és védelme. A természetvédelemmel járó hatósági feladatot a város látja el – mint helyi védettségű terület –, a szakmai felügyeletet pedig a mindenkori növénytani tanszék vezetője és a kert igazgatója gyakorolja a kert felett.


Bővül a kaktuszgyűjtemény

Az üvegházak újabb bővítésére 1986-ban kerül sor, mikor egy 3 hajós üvegházblokkot kap a kaktuszgyűjtemény. Nemes Lajos irányításával és odaadó gondozásával ekkorra már Európa-hírű kert kaktuszgyűjteménye, a fajok száma eléri a 1200-at.

Évről évre gyarapszik az arborétumi gyűjtemény is. Az 1980-as évek elején telepített örökzöldek, fenyőfélék, mérete és szépsége az egyik legszebb látvány az arborétumi séta során, melyet a számukra ideálisnak egyáltalán nem nevezhető éghajlati és talajtani adottságok hoztak létre.

1996-ban Nemes Lajos nyugdíjba vonul, a kert vezetésével Szabó Mária kertészmérnököt bízzák meg. 2005-től Papp László biológust nevezik ki a kert igazgatójának. Jelenleg a növényfajok száma meghaladja a 5 ezret. Közülük szabad földi faj: 1500, trópusi: 2000, egyéb pozsgás: 1000, kaktusz: 1300 faj.

Kaktuszok az üvegházban
Kaktuszok az üvegházban

A kétévenként kiadott Nemzetközi magcsere-katalógusban felajánlott növényfajok magvainak száma meghaladja a 800-at.

A botanikus kert célja és feladata továbbra is az oktatás, kutatás és ismeretterjesztés. Ezen feladatok végzésével méltó folytatója a város természettudományos múltjának, értékes objektum mely védelmet és gondozást igényel.


Séta a botanikus kertben

A Debreceni Egyetem Botanikus kertjének területi elhelyezkedése és kialakítása speciális, a tudományegyetem területén a hátsó 12 hektáros területen helyezkedik el, a kertkapun belépve az elöl található arborétum és a kert hátsó végében az üvegházi gyűjtemény. A gyűjtemény mintegy 8000 növényfajt mutat be. A térkép segít az eligazodásban.

 

Térkép
A botanikus kert térképe

A nyári időszakban a látogatókat a bejárat melletti kerítésre felfuttatott trombitafolyondár narancspiros virágtömege fogadja. A bejáratnál elhelyezett pihenőpadok körül tiszafák méregzöld lombozatából messziről kitűnik a tavasszal lila koronát viselő császárfa. A portásházikó mellett balra kanyarodva a sétány két oldalán borókák idős példányai díszlenek, a sétány végén a szélsőséges hideg területet is tűrő bambusznád és a hosszú tűs fenyőcsoport mellett haladunk el. Kiérve a sétányról a kert egyik legszebb részletében gyönyörködhetünk. Középen a tó, benne a nyáron szépen virágzó tündérrózsával és a vízitökkel, körülötte fűz-, nyár- és nyírfák hangulatos fehér törzsei ősszel gyönyörű sárga lombszínei. A tó szélén díszlenek a mocsárciprus példányai, amelyeknek lombkoronái késő ősszel gyönyörű rozsdabarnára színeződnek, mielőtt télre lehullanak tűlevelei. Különlegességük még a tó partján látható barna légzőgyökerek kiemelkedése — mint apró törpécskék a nagy mocsárciprustörzs körül melyek a gyökerek légzését biztosítják.

A tó mellett spireasövénnyel szegélyezett pihenőtér közepén őrködik a két híres botanikus és az első magyar füvészkönyv szerzője: Diószegi Sámuel és Fazekas Mihály mészkő szobra. A szobor mögött látható a kert legszebb több száz éves kocsányos tölgye, mely a régi Nagyerdő emlékét idézi.

Tölgy
A nagyerdő legszebb kocsányos tölgye

Jól tűrik a szárazságot

A sétányon tovább haladva szárazságot jól tűrő homokbuckák láthatók jellegzetes növényeikkel a homoki borókákkal és az őszre narancssárga bogyók tömegével díszlő homoktövis csoportjával. A sétány két oldalán ostorfák lehajló vékony vesszői alatt haladunk tovább. Sétánkat folytatva balról akácerdő kis foltja majd jobbról és balról juharfa, eperfa és diófafélék családjába tartozó fák és cserjék ligetes beültetése látható. Ezek a fák és cserjék ősszel páratlan látványt nyújtanak számunkra a halvány sárgától a vörösig, az őszi lomb-színeződés csodálatos kavalkádja tárul elénk. Kiérve az aszfaltozott sétányra, előttünk a kert mértani középpontjában az MTA Napfizikai Obszervatóriumának kupolás épülete látható (nem a botanikus kert része, nem látogatható). A kupolás épületet szabályos kör alakban az utakra nyírott puszpáng sövénnyel szegélyezve a növényrendszertani kert helyezkedik el. A cédrus és a magyal a növényrendszertani kert díszei. A rendszertani kert a biológushallgatók növényismereti oktatását szolgálja, az oktatás céljára kialakított kertrész. Arborétumi sétánkat balra kanyarodva az aszfaltozott úton folytatjuk, de máris megállunk a faház előtt, mert páratlan örökzöldekben gyönyörködhetünk — mint pl. az atlaszcédrusban —, melyek méreteikkel és szép formájukkal lenyűgözőek, gyönyörű színfolt a magyal hatalmas méregzöld lombozata és ősszel piros termésével igazi karácsonyi hangulatot idéz. Itt látható a sétány szélén a kipusztultnak hitt kínai mamutfenyő, melyet 1941-ben Kínában megtaláltak. A feljegyzések szerint az 1960-as években került a mag Magyarországra és a sikeresen kicsírázott növénykék az ország különböző pontjain lévő botanikus kertjeibe kerültek, ezek közül egy a debreceni botanikus kert példánya, melynek rozsdabarna őszi lombszíne páratlan látványt nyújt. Különlegességével és méretében ugyanolyan szép a közelében lévő armandi fenyő és a kicsit távolabb lévő sárgafenyő is.

Az aszfaltozott sétány végén feltűnik az üvegházcsoport, de még mielőtt bemennénk az üvegházi gyűjteményeket megcsodálni, nézzünk körül a bejáratnál: a kora tavaszi látogatók az üvegház körüli sziklakertben és a gyöngyvirágos tölgyes tisztásain a tavasz hírnökeiben gyönyörködhetnek. Színes sáfrány díszlik a sziklakertben. Páratlan látványt nyújt a téltemető hóvirág, tavaszi tőzike és a sáfrányok színes nagy virágtömege.

Tavaszi tőzike
Tavaszi tőzike

A pálmaház bejáratánál látható az egymáshoz közel ültetett és gyakran összekevert tulipán- és liliomfa, az előbbinek a páratlan őszi lombszíneződése, az utóbbinak a lombfakadás előtt nyíló hatalmas lila, fehér és rózsaszín virágai nyújtanak szép látványt.


Trópusi forróság a pálmaházban

A legnagyobb üvegházegyüttesünk a pálmaház, mely magába foglalja a trópusi, szubtrópusi területeken honos növényeket és az 1-es, 2-es üvegházi leágazásban a trópusi orchidea és a sivatagi származású pozsgás növények gyűjteménye. A pálmaházba belépve az üvegházi gyűjtemény legértékesebb növénye fogad bennünket a szágópálmára emlékeztető hatalmas levelű, de a fenyőfélék távoli rokonságába tartozó nyitvatermő növény. A szágó termős virágú növény, kora körülbelül 80 év. A példányt hazánk legidősebb példányaként tartják számon. Soó Rezső botanikusprofesszor adományaként került a kert tulajdonába.

Pálmaház
Pálmaházi növények

Fűszer- és gyümölcstermők

Az üvegházban balra kanyarodva trópusi dinnyefa látható. Az üvegház ezen oldalán csodálhatjuk meg a trópusi fűszer- és gyümölcstermő növények példányait: a húsos levelű kúszó vaníliát, a borsot, az avokádót és a banánt. A banán 4-5 évenként terem, melynek hónapokig tartó érését nagy érdeklődéssel kísérik a látogatók. Gyümölcsöt terem még a broméliagyűjtemény egyetlen gyümölcstermő képviselője, az ananász is. A broméliák az üvegház bal oldali növényasztalán láthatók — ezek az Amerika trópusi, szubtrópusi tájain élő úgynevezett epifiton növények. A vizet ciszternaszerűen kialakított tölcsérszerű leveleikkel ejtik csapdába és a leveleiket borító pikkelyszőrük segítségével szívják fel. Különleges virágaik is főleg a száraz dőszakban, innen, a tölcsér közepéből fejlődnek. A virágok fellevelei vagy a tölcsér belső levelei nagyon feltűnő élénk színűre színeződnek, ezzel is felhívva a figyelmet a beporzandó virágok jelenlétére. Pompás orchideák. Elérkeztünk az üvegház végén lévő vizes medencéhez. A medence közepébe egy trópusi fát telepítettünk – így bemutatva, hogy hogyan élnek az őserdő fáin az orchideák és broméliák és hogyan alkotnak áthatolhatatlan szövedéket a gallyakon hosszan lecsüngő gyökér nélküli szakálbroméliák.

Orchidea
Orchideák

A medence szélén található az egyik legnépszerűbb látványosság, a leveleit érintésre összehúzó növény, a mimóza, a gyerekek simogatónövénye. Az üvegház végén elhelyezett növényasztalon a szárazságot kedvelő sansaveragyűjtemény növényei láthatók, fomagazdag leveleikkel.

Az üvegházban tovább haladva a fikusz, a dracanea és a pálmák gyűjteményében gyönyörködhetünk. A fikuszok többnyire a trópusokon és a szubtrópusokon élnek, közel 2000 fajt ismerünk. A nagy részükben tejnedvet tartalmazó növény méretei igen eltérőek, ez jól látható az üvegházban is a fává növő és cserje méretű, az elterülő, kúszó hajtásrendszerű növényeknél is.

A Dracanea nemzetség képviselői Afrikából származnak, ott hatalmas törzsű fákká fejlődnek, itt az üvegházban a most olyan divatos törzses és talajig leveles növényeket láthatunk a fehércsíkost, a fényben szegény lakást is jól tűrő tiszta zöld levelűt és a legnépszerűbb, a keskeny levelű piros csíkosat.

A pálmák nagy része a trópusi elterjedésű dél-amerikai és indomaláji területről származik, beültetve az üvegház talajába a kenciapálma, a kínai legyezőpálma és az igen dekoratív törpepálma szépségében gyönyörködhetünk. A nyáron érkező látogató csak 1-2 elkésett virágot láthat, mert a trópusi orchideák számára a nyár a pihenő, az úgynevezett nyugalmi stádium időszaka.


Víztároló kavicsnövénykék

A 2. oldalüvegház a pozsgás növények gyűjteménye, melyek sivatagi származásuk miatt alkalmazkodnak a szárazsághoz, vízhiányhoz. E növények valamennyi része a víz tárolására, raktározására módosult, úgymint a Dél-Afrika sivatagjaiban élő kavicsnövénykék.

Kavicsnövény

 

A pálmaházból kiérve, balra sétálva a botanikus kert leggazdagabb és fajszámát tekintve talán a legteljesebb gyűjteménybe, a kaktuszokban gyönyörködhetünk. A kaktuszok az amerikai földrész szárazságtűrő, pozsgás növényei.

A kaktuszházban, hat növényasztalon több mint 150 nemzetség, 2500 faj, alfaj változat és forma látható különböző méretekben, a könnyebben kezelhetőségük érdekében egyenként cserepekbe ültetve. A kaktuszok nemcsak formagazdagságukkal, testüket borító tövisekkel mutatnak különleges látványt, hanem a tavasz végétől a nyár elejéig tartó különleges formájú, fantasztikus színgazdagságú virágokkal. Igen örvendetes, hogy nagy az emberek kaktuszgyűjtési kedve, melyhez az ismereteket rendszeresen tartott foglalkozásokkal adja a gyűjtemény vezetője.


Gyógynövények, díszalmák

A kaktuszgyűjtemény különleges látványa után a sétáló útja visszavezet a bejárat felé az aszfaltozott főútra. Balra az első faaprítékkal borított sétányra érve áthaladunk a gyógynövénykerten, itt a parcellákra osztott területeken gyógy- és drogtartalma miatt bemutatott növényekben gyönyörködhetünk, mely kertész- és gyógyszerészhallgatók gyógynövényismeretét hivatott gyarapítani. Tovább haladva a sétányon főleg a májusban látogatók számára nyújt páratlan látványt a vadalmák és a díszalmák pompázatos virágtömege. A díszalmák, szilvafák és körtefák gyűjteménye után a sétányon elérkezünk kertünk utolsó gyűjteményes részéhez, az örökzöldek gyűjteményéhez.

Rendszertani kert

 


Jegenyék, lucfenyők, tuják

Az itt látható jegenyefenyők, lucfenyők, hosszú tűs fenyők, hamisciprusok, tuják, borókák, cédrusok, mamutfenyők színe, mérete, formája önmagáért beszél. Az örökzöldek minden évszakban páratlan látványt nyújtanak, egy dologban mégis egyedülállóak. A köztudottan párás hűvösebb magashegyi klímát szerető fenyőfélék itt a száraz alföldi éghajlaton a botanikus kert meszes homoktalaján csodálatos méretűre fejlődtek.

Fenyők
Fenyők szép csoportja

A botanikus kerti séta közben a pálmaház előterében, a szobanövények iránt érdeklődő látogatóknak kedvezményes áron kínálnak vásárlásra, saját szaporítású cserepes növényritkaságokat.

 

Képek a kertről



Fel!